Keresés:       Csak fényképes  


Michael Thonet

1849-ben Thonet fiaival, Franz, ifjú Michael, August és Josef Thonet-el önállósítja magát. Egy műhelyt rendeznek be maguknak, ahol már a tömör, hengeres farúd (előzetes gőzöléssel alkalmassá tett) hajlításával és az ebből készülő nagyobb példányszámban előállított bútorok előállításával, vagyis a sorozatgyártással kísérleteznek. Ebből születik meg 1850-ben a híres 4-es számú szék, az első sorozattermék. Ezek a bécsi Daum kávéház részére készültek nagyobb mennyiségben, és ma is az úgynevezett „Daum-tipus” néven ismeretes. E típusból ugyanebben az évben 400 darabot szállítottak Pestre is az Angol Királynő szálló részére. Ez döntő lépés volt a Thonet cég életében a kézműves termeléstől a nagyüzemi sorozatgyártás felé.

1851-ben a Londoni Világkiállításon Thonet nagy sikert aratott, munkáival bronz érmet nyert. Neve világszerte fogalommá válik. Támlásszékei sikerének titka az volt, hogy tervezett egy alaptípust, mely állandó és variálható elemekből állt össze. Az ülőlaphoz, mely kör alakú volt, egyetlen „U” alakú ívből hajlított háttámla csatlakozik, mely a kissé íves hátsó lábakban csatlakozik. Az első lábak is hengeresek, s kissé kifelé ívesek. Az ülőlap alatt a lábakat köralakban hajlított merevítő köti össze. És itt következik a változatosság, a háttámla kitöltésére számos, száznál több variációt terveztek. A legsikeresebb a legegyszerűbb modell a 14-es[1] számú szék volt, mely óriási népszerűségét a tetszetős formájának, a könnyedségnek, a takarékos anyagfelhasználásnak és tartósságnak köszönhette. Sikeréhez az is nagyban hozzájárult, hogy a bútorok kecses hajlékony organikus felépítése a korabeli szecesszió és 1920-1930-as években kibontakozó Art déco és a Bauhaus ízlésvilágát tükrözve igazodott.
Cég történet [szerkesztés]

Michael Thonet 1853-ban, 57 éves korában öt fiára ruházta át – az akkor már 47 főt foglalkoztató - üzletét, és jegyezték be Bécsben az új céget „Gebrüder Thonet” – Thonet Testvérek – néven. Ekkortól látják el bútoraikat papír etikettel és beégetett cégjelzéssel, mely alapján a termékek datálhatók. 1856-tól új üzemek létesülnek a monarchia területén és máshová. Thonet üzletházak nyílnak Bécsben, Pesten, Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban és más nagyvárosokban. Michael Thonet 1871-ben bekövetkezett haláláig több mint 4 millió darabot termeltek, melyből 3 és fél millió szék volt. A bútorok kétharmadát exportálták. A századfordulón a bécsi szecesszió – Wiener Modern - neves művészei - Josef Hoffmann, Marcel Kammerer tervezik a bútorokat.

A 19. század végével[2] fokozatosan alakultak más hajlított bútort előállító gyárak.[3] Magyarországon több, különböző időben alapított hajlítottbútor-gyárról tudunk.[4] A legjelentősebb konkurens cég a bécsi Josef & Jacob Kohn volt, kik nemcsak Thonet bútorok utánzatait készítette, hanem saját bútorokat is tervezett, s a századfordulón már vezető szerepet játszott a hajlított bútorokat gyártó vállalatok között. Ők foglalkoztattak először tervezőt Gustav Siegel személyében. A Thonet cég az első világháború után részvénytársasággá alakult. 1917-ben a Josef & Jacob Kohn cég fuzionált a Firma Mundus-szal, mely 16 kisebb hajlított bútorgyárból jött létre. 1922-ben valamennyien egyesültek felvéve a Thonet-Mundus nevet, melynek működése a második világháború után sem szűnt meg.
Jelentősége [szerkesztés]

A hajlított fából készült bútor feltalálásának jelentőségét bizonyítja, hogy a századfordulótól kezdve a modern formatervezés új irányát kereső és képviselő építészek - Otto Wagner, Adolf Loos, Le Corbusier vagy a magyar Kozma Lajos és Kaesz Gyula is foglalkoztak hajlított bútorok tervezésével és felhasználták azokat tereik berendezésénél. Kozma és Kaesz 1933-ban kiállított a Thonet budapesti székházában, melyet 1888-89-ben Lechner Ödön tervei alapján építettek a Váci utca 11. szám alatt. Michael Thonet találmányából születtek meg a 20. századi bútortervezés ötletei a lemezből és műanyagból hajlított székek, melyeknek elterjedése Alvar Aalto, Bruno Mathsson vagy Verner Panton nevéhez fűződik.

A hajlított fabútor volt előhírnöke az acélcsőbútoroknak is, gyártásuknál a Thonet cég tervezői között az 1920-as években Mies van der Rohe és Le Corbusier, a világ legnagyobb építészei mellett több magyar tervezőt is ott találunk, mint Breuer Marcellt, Lorenz Antalt vagy Ács Lipótot. A Tonet–bútor ma is folytatja diadalútját. Vonalainak lendületes és elegáns kecsessége, kortalan szépsége nosztalgiát ébreszt és a 19. századvég kávéházainak csillogó atmoszféráját idézi fel.

 

Forrás: Wikipedia

 

 

 

Eladó Bútor

 

 

 









copyright: Eladó Bútor 2012            Felhasználási feltételek